Robert Stephenson Smyth Baden-Powell,
akit Bi-Pi-nek ismerünk (angolul a ,B.P.” monogram ejtése: „bi-pi”) 1857.
február 22-én született London Paddington negyedében a Stanhope Street 6.
sz. alatt (ma Stanhope Terrace 11.). Nyolcadik gyereke és hatodik fia volt Peter
Baden-Powell tiszteletesnek, az oxfordi egyetem egykori professzorának, aki
keresztapának Robert Stephensont, a vasút úttörőjének, George Stephensonnak fiát
kérte meg.
Bi-Pi még csak három éves volt,
amikor apja meghalt. A család ettől kezdve nem élt jómódban. Bi-Pi első
tanítónője édesanyja volt, majd a Rose Hill iskolába járt Turnbridge Wellsben,
ahonnan 1870-ben ösztöndíjat nyert a híres Charterhouse iskolába. Amikor
oda beiratkozott, az iskola Londonban volt, de később vidékre, Godalmingbe
költözött. Bi-Pi életére nagy hatással volt, hogy a természet közelében
élhetett. Mindig nagyon szeretett új képességekre szert
tenni. Zongorázott és hegedült. Színészkedett és néha bohócot alakított. Már a
Charterhouse-ban kezdett érdeklődni a cserkészés és az erdei élet iránt.
Nyulakat fogott a bozótban, főzött, ügyelve, hogy a füst el ne árulja
búvóhelyét, fejszével fát vágott, madarakkal és állatokkal barátkozott.
„Hányszor megmásztam a fákat (és megdermedtem) ott fönt, ha taláros tanárok
mentek el alattam.” - írta később. A szünidők sem
mentek kárba. Bátyjaival együtt mindig kalandokat keresett. Egy szünetben
csónakon körüljárták Dél-Angliát. Egy másik alkalommal kenuval fölmentek a Temze
forrásáig. A viktoriánus Angliában a fiatalok nemigen vállalkoztak ilyesmire. Az
itt tanultaknak későbbi életében nagy hasznát vette. Az
iskolában Bi-Pi nem szerzett kiváló osztályzatokat, amint ez bizonyítványaiból
is kiderül. Egy beírás: ,„matematika - Láthatóan abbahagyta a tanulást. Francia
- Jó eredményt érhetne el, de ellustult, alszik az iskolában.” 1876-ban, a
középiskola után először Oxfordba jelentkezett, de nem vették föl. Pár héttel
később azonban a sandhurst-i katonai akadémián második lett a több mint száz
jelentkező közül. Igy elkerülte a kiképzést és alhadnagyi rangban rögtön a 13-as
huszárokhoz került, akik akkor Indiában állomásoztak.
Indiában a fiatal
katonatiszt tovább gyakorolta a cserkészést, térképészetet és földerítést.
Sikerei következtében hamarosan kiképző lett. Módszere annak idején szokatlan
volt: kis csoportok működtek egy vezető irányításával. Aki jó munkát végzett,
külön elismerést kapott. Kitüntetésként Bi-Pi az iránytű északi irányát mutató
karhoz hasonló jelvényt adott, amely nagyon hasonlított a mai
cserkészjelvényhez. Később Dél-Afrikában, Máltán és
Írországban teljesített szolgálatot a legkülönbözőbb beosztásokban, de főként
mint kém és felderítő. Élményeiről készült rajzai és írásai eleinte újságokban
jelentek meg, később pedig könyveket is írt (The Adventures of a Spy, The
Downfall of Prempeh, The Matabele Campaign).
1899-ben a dél-afrikai holland
telepesek, a búrok elleni háborúban Mafeking város megvédésével bízták
meg. A 217 napos sikertelen ostrom során Bi-Pi-re mély benyomást tett a
lőszerhordással, élelmiszerszállítással, hírvitellel, sebesültek ápolásával
megbízott fiúk ügyessége és találékonysága. Erről később így írt: „Ez a
tapasztalat arra tanított, hogy ha a fiúk kiképzése alkalmazkodik
természetükhöz, igen gyorsan tanulnak, továbbá, hogy a fiúk – feltéve, hogy
megbízást kapnak – lényegesen nagyobb feladatokat képesek elvégezni, mint azt az
ember gondolná.”
A cserkészmozgalom kezdetei
Mafeking parancsnokának sikerei
ugyanakkor Angliára tettek ugyanolyan mély benyomást. Bi-Pi nemzeti hősként tért
haza 1900-ban. Látta, hogy 1899-ben megjelent kézikönyvét, (Aids to Scouting)
amelyet a katonák számára írt, ifjúsági vezetők és tanítók országszerte
használják a megfigyelés és az erdei élet oktatására. Beszélt találkozókon és
gyűléseken; a Boy's brigade nevű mozgalom egyik találkozóján annak alapítója,
Sir William Smith felkérte, hogy dolgozzon ki egy használható tervet a fiúk jó
állampolgárrá nevelése érdekében. Bi-Pi tehát átdolgozta művét a fiatalok
számára. 1907-ben kísérleti tábort rendezett a Brownsea-szigeten, hogy
kipróbálja ötleteit. Huszonkét fiút szedett össze, egyeseket exkluzív
magániskolákból, másokat munkáscsaládokból és táborozni vitte őket. Ez a tábor
ma már legendává vált.
Az elkészült könyv, a Scouting for
Boys (Cserkészet fiúknak) 1908 január és március között jelent meg
kéthetenként, hat darab négypenny-s füzetben. A könyvet elkapkodták. Még abban
az évben öt további kiadást ért meg. A fiúk spontán cserkészőrsökbe
szerveződtek, hogy kipróbálják. Amit meglévő szervezetek segédanyagának szánt,
egy új és hamarosan világszerte elterjedt mozgalommá vált.
Bi-Pi nagy megértése a fiúk iránt
alapjaiban ragadta meg Anglia és a világ ifjúságát. A „scouting”, a cserkészet
gyorsan elterjedt a Brit Birodalomban és világszerte, végül gyakorlatilag a
világ minden országába eljutott. (Noha később a totalitárius államok
betiltották, mivel a cserkészet alapvetően demokratikus és önkéntes.) A Scouting
for Boys több mint 35 nyelven jelent meg. Bi-Pi hamarosan
központot rendezett be, hogy a beözönlő kérdésekre válaszolni tudjon, 1910-ben
pedig, 53 éves korában VII. Edward király tanácsára nyugalomba vonult a
katonaságtól, mert a király úgy vélte, hogy a cserkészmozgalomban eredményesebb
munkát tud végezni hazája számára. Így minden
lelkesedését és energiáját a cserkészet fejlesztésére fordította. Beutazta az
egész világot; mindenhová elment, ahol leginkább szükség volt arra, hogy
buzdítsa a fejlődést és megadja azt az ösztönzést, amelyet csak ő adhatott.
(Magyarországon kétszer: 1928-ban és 1933-ban járt.)
1912-ben feleségül vette Olave St.
Clair Soames-t, aki állandó segítője lett és társa minden munkájában.
Hamarosan Ewhurst-be, egy sussex-i faluba költöztek, egy dombtetőn álló házba,
amelyet Pax Hillnek (békedomb) neveztek el. Három gyerekük volt, Peter, Heather
és Betty. Olave, Lady Baden-Powell 1930-tól mint a világ főcserkészlánya vált
ismertté. (Bi-Pi és Olave közös születésnapja, február 22. a Thinking Day, az
„emlékezés napja”.)
A világ főcserkésze
Az első nemzetközi cserkészjamboree
Londonban volt 1920-ban, amelyen azonban az első világháborúban vesztes hatalmak
cserkészei az angol hatósági rendszabályok miatt nem vehettek részt. A
záróünnepségen Bi-Pi-t egyhangúlag megválasztották a világ főcserkészének (World
Chief Scout). Az ezt követő nemzetközi összejövetelek, cserkészeké és vezetőké
egyaránt, megmutatták, hogy ez nem tiszteletbeli cím volt, valóban mindnyájan
vezetőjüknek tekintették. Az érkezését jelző kiáltások, és a mély csend, amikor
kezét fölemelte, kétségkívül bizonyították, hogy a világ minden országában rabul
ejtette követői szívét és képzeletét.
Bi-Pi kezdetben félt az
intézményesüléstől. „Ha nem lesztek elég óvatosak, mozgalommá válik az
elgondolás, és ha továbbra sem vigyáztok, szervezet is válhat belőle. És ha lesz
egy szervezet, akkor mindennek vége.” Ezegyszer azonban nagyot tévedett. A
Cserkészek Világszövetsége (World Organization of Scout Movement, WOSM) ma
120 ország cserkészszövetségét foglalja magában és ezzel a világ legnagyobb
ifjúsági szervezete.
A második világjamboree Dániában volt
1924-ben, a harmadik pedig az Arrowe Parkban (Birkenhead, Anglia) 1929-ben. Itt
jelentette be a walesi herceg, hogy a király Bi-Pi-nek főnemesi rangot
adományozott. A cserkészek nagy örömmel vették tudomásul, hogy a Lord
Baden-Powell of Gilwell címet kapta arról a nemzetközi vezetőképző központról,
amelyet Bi-Pi létesített a London mellett Gilwell-parkban, amelynek
területét W. F. de Bois MacLaren angol cserkésztiszt adományozta 1919-ben a brit
cserkészeknek vezetőképzés céljára. Az itt tartott vezetőképző táborok
tapasztalatai alapján írta Bi-Pi Aids to Scoutmastership (A cserkészvezető) című
könyvét.
Közben a cserkészet eszméje újabb
területeket és korosztályokat is elért. Már 1909. szeptember 4-én a londoni
Crystal Palace-ban rendezett cserkésztalálkozón a 11 ezer fiúcserkész mellett
néhány lány is megjelent, akik magukat ,girl scout”-nak nevezték. A következő
évben Bi-Pi így határozott, hogy külön mozgalmat indít számukra. A
lánycserkészeknek a ,girl guide” nevet adta, majd 1918-ban már a
tapasztalatok nyomán adhatta ki számukra Girl Guiding (Lánycserkészet) című
könyvét. E mellé felesége írt vezetői könyvet Training Girls as Guides címmel
(1919). A lánymozgalom első csúcsszervét, a Nemzetközi
Tanácsot (International Council) 1919-ben alakították meg. A lányok kezdetben
általában a fiúszövetségek keretében működtek, majd önállósodtak. 1928-ban
Parádon tartották első világkonferenciájukat, amelyen létrehozták nemzetközi
szövetségüket. (World Assocation of Girl Guides and Girl Scouts, WAGGS).
Bi-Pi bátyja, Warrington 1912-ben megírta a
tengeri cserkészet (sea scouting) és a fiúk számára alkalmas
tengerésztudomány kézikönyvét, ő maga pedig 1916-ban a kisfiúk számára írt
cserkészkönyvet The Cub Scouts's Handbook (Farkaskölykök könyve) címmel,
amely Rudyard Kipling regényét, A dzsungel könyvét választotta keretmeséül.
Amikor pedig az első cserkészek korosztálya kezdett felnőtté válni, számukra
írta 1922-ben a Rovering to Success (A boldogulás ösvényein) című
könyvét, amelynek bölcs tanácsai és filozófiája a rovercserkészet vezérfonalává
vált.
A cserkészet nem volt Bi-Pi
egyetlen érdeklődési területe. Érdekelte a színészet, a halászat, a lovaspóló és
a vadászat is. (Első könyvét a vaddisznóvadászatról írta Pig-sticking or
Hog-hunting címmel.) Kitűnő művész volt, sok rajzot és vízfestményt készített,
de foglalkozott szobrászattal és amatőr filmezéssel is. Nem kevesebb, mint 32
könyvet írt. Tiszteletbeli doktorrá avatta hat egyetem (köztük Oxford is,
ahová annak idején nem vették föl), 28 külföldi rendjelet és 19 külföldi
cserkészkitüntetést adományoztak neki.
1938-ban megromlott egészségi állapotára való tekintettel visszatért Afrikába,
amely oly közel állt szívéhez hosszú éveken át. Félig visszavonultan élt
Nyeriben, Kenyában a Kenya-hegy tövében. Itt is nehezen tudta megfékezni
energiáját, tovább írt és rajzolt. 1941. január 8-án halt meg. Egyszerű
sírban temették el Nyeriben. Sírfelirata: „Robert Baden-Powell, a világ
főcserkésze”, fölötte a fiú- és a lánycserkészjelvény.
Lady Olave Baden-Powell folytatta művét, világszerte segítve a cserkészek
munkáját egészen 1977-ben bekövetkezett haláláig. Férje mellé temették
Kenyában.
Bi-Pi utolsó üzenete
Utolsó üzenetét a cserkészekhez Bi-Pi maga
készítette el még valószínűleg 1929 előtt, mert aláírása csupán „Robert
Baden-Powell”, nem ,Robert Baden-Powell of Gilwell”. Lady Baden-Powell
elmondta, hogy ezt a levelet („a cserkészfiúknak” címzett borítékban) minden
útjukra magukkal vitték egy „halálom esetén” borítékban.
Kedves cserkészek!
Ha valaha láttátok már a Peter Pan című filmet,
emlékeztek, hogyan mondta el a főkalóz búcsúbeszédét minden alkalommal, attól
tartva, hogy amikor eljön a halál órája, nem lesz már ideje a búcsúra. Így áll a
helyzet velem is, és - bár nem haldoklom - most én is búcsúüzenetemet akarom
elküldeni nektek. Emlékezzetek arra, hogy ez az
utolsó üzenet, amelyet tőlem valaha kaptok, véssétek hát jól
emlékezetetekbe. Nagyon boldog életem volt és azt
akarom, hogy a tiétek is az legyen. Hiszem, hogy
Isten azért teremtett bennünket ebbe a szép világba, hogy boldogok legyünk és
élvezzük az életet. Csakhogy a boldogság nem a gazdagságból ered, nem a sikeres
karrierből és nem saját vágyaink kielégítéséből. A boldogsághoz vezető út ott
kezdődik, hogy fiú korotokban egészségessé és kitartóvá fejlesszétek magatokat,
hogy felnőttként hasznosak lehessetek és élvezni tudjátok az életet.
A természet ismeret megmutatja számotokra, hogy mennyi
teljes szépségű és különleges dologgal látta el Isten boldogításunkra a földet.
Legyetek elégedettek azzal, amit kaptatok és használjátok föl a lehető
legjobban. Nézzétek a dolgok derűs oldalát, ne az borúsat.
Ám az igazi boldogságot csak a másoknak nyújtott
boldogság által érhetitek el. Igyekezzetek ezt a világot egy kicsit jobb
állapotban magatok mögött hagyni, mint a hogy találtátok: úgy amikor eljön
halálotok órája, boldogan halhattok meg abban a tudatban, hogy nem
vesztegettétek el az időtöket, megtettétek, amit tőletek telt.
Legyetek készen a boldog életre és a boldog halálra.
Ragaszkodjatok mindig a fogadalmatokhoz - akkor is, ha már nem vagytok gyerekek.
Isten segítsen ebben benneteket. Barátotok:
Robert Baden-Powell
Az oldalt összeáll. és ford.
Ballenegger Zsuzsa és Koltai András
|